Kezdhetném azzal, hogy amióta az eszemet tudom, a nyári strandolás nekem egyet jelentett a Tiszaligettel. Ami tulajdonképpen igaz, hiszen nem emlékszem, mikor jártam először a Tiszaligeti strandon, de hogy óvodás koromban, valamikor a hetvenes évek közepén, az egészen biztos. Megvan homályosa az egytízes melletti, négyszögletes gyerekmedence – akkoriban mindig amellett terítettük le a plédünket –, a kihagyhatatlan csónakázás és a lángosért való sorban állás. És az is, hogy talán két-három nyárnak is el kellett telnie, mire a lépcsőnél még sekély egytízesben el mertem merészkedni a szigetig.

Amikor még nem volt csúszda sem a Tiszaligetben, akkor az, a medence közepére épített sziget volt az élmények csúcsa. Olyan sziget, mint ami a fura alakú egytízesben, egyetlen, összetört csempével burkolt lábon állt, sehol máshol nem volt az országban. Az első feladat számomra az volt, hogy odáig elmerészkedjek. Aztán a második, hogy a létrán felkapaszkodjak, majd a lyukon átbújva, valahogy átmásszak a betonra. Mondom, ez pár évembe tellett, addig csak vágytam oda, mert úgy tűnt, a sziget a nagyok birodalma, akik ott napoznak, csajoznak, és ha nem figyel az úszómester, eszméletlen fejeseket meg szaltókat mernek ugrani onnan.

Szerettünk korán érkezni a Ligetbe. Mert akkor még jó helyeket lehetett kifogni a hatalmas fák alatt, és a medencékben is kevesen voltak. Egy ilyen kora nyári reggelen hódítottam meg a szigetet. Pipiskedve leért a lábam a vízben a szigetnél is, így nem féltem, hogy elfogyott a szusz az úszás közben. És mivel még senki nem volt fönt a szigeten, attól se kellett tartanom, hogy valakinek útban leszek, amikor ügyetlenül mászok felfelé a létrán. Igaz, így alig néhányan látták, hogy feljutottam. Meghódítottam, bevettem azt a szigetet. Ahol talán fél perc múlva már rettentő unalmas volt egyedül ücsörögni. Hisz nem azért jártunk a Tiszaligetbe, hogy a parton üljünk, hanem, hogy lehetőleg egész nap a vízben legyünk.

Úgyhogy meghódítottam és elhagytam azt a szigetet. Legközelebb évekkel később másztam el. Talán egy ott napozó lány miatt.

(Fotó: Fortepan/Kádas Tibor)